| --Vers-- : Egy vers amit én írtam egyszer... |
Egy vers amit én írtam egyszer...
Nikóka 2005.12.03. 15:32
Ez egy elvont vers....nem ajánlom:))
Felhők felett...
Fáj a szíved, mert nem szeret senki,
Egyedül vagy,nem tudsz mit tenni.
Magányosan állsz, felhők felett csendben,
Bánat könnyei gyűlnek szemeidben.
De a felhők megnyílnak,csoda történik,
A vízben örömnek sugara tükröződik.
Rájösz, téged szeret mindenki,
Csak te voltál az, aki nem szeretett senkit!
Bordán Nikolett
Megjegyzés:mivel nem nagyon egyértelmű, elmondom h miről szólna ez a vers: volt egy ember aki egész életében nem engedett közel magához senkit,pedig a családja szerette őt és becsülte....miután ez az ember meghal úgy érzi nem szerette őt senki és magányosan áll a felhők felett egyedül (tehát a szelleme:D) és onnan néz le Földre....De aztán meglátja a családját és látja h ők mennyire elvannak keseredve a halála miatt, és ekkor jön rá h valójában nagyon szerették őt,csak ő volt az aki hidegen viselkedett velük... Ez egyben örömmel tölti el, de egyben hatalmas csapás is számára...
Na ja, nagyon furi hangulatomban lehetettem ha ilyet tuttam írni...amugy nagyon vidám típus vagyok ne gondoljatok semmi rosszra:)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
